A piramisokat és úgy egyáltalán az egész egyiptomi ókort egy rakás rejtély övezi mind a mai napig, azonban folyamatosan újabb és újabb feltevésekkel állnak elő a kutatók a piramisok építésének titkaival kapcsolatban.
Egy új elmélet szerint a piramisok helyétől a Nílusig öblöt vágtak az építők, és az éves árvíz működött hidraulikus felvonóként az építések során. Hogy az elméletet igazolják, először a gízai ártéren fúrással vizsgálták a kőzetrétegeket, abból derült ki, hogy itt korábban igen magas vízállás lehetett. A Nílussal kapcsolatos új bizonyítékok alátámaszthatják azt a régóta fennálló egyik elméletet, hogy az ókori egyiptomiak a folyó akkori folyásának felhasználásával építhették a hatalmas piramisokat.
A marseille-i egyetem kutatói egy geográfus vezetésével rekonstruálták a Nílus 8 ezer évvel ezelőtti medrét, illetve annak már megszűnt ágait. Ismert, a legnagyobb piramis 140 méternél is magasabb, 5,75 millió tonna kőből épült a Krisztus előtti XXVI. században.