A klímaváltozás és a városi környezet kapcsolata egyre hangsúlyosabb témává vált az elmúlt évtizedben, különösen azután, hogy az ENSZ főtitkára 2022 őszén sürgős cselekvésre szólított fel a globális felmelegedés megállítása érdekében. A szakértők körében régóta ismert tény, hogy a városok kulcsszerepet játszanak mind a probléma kialakulásában, mind pedig a megoldásában. Dr. Bajnai László urbanizációs és városfejlesztési szakember, aki több mint három évtizede foglalkozik településfejlesztéssel, különös hangsúlyt fektet erre az összefüggésre.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen rendezett konferencián, amely a fenntartható városok témakörét járta körül, Bajnai László előadása részletesen bemutatta a megyei jogú városok esetében végzett kutatások alapkoncepcióját és szempontjait. Az előadás egyik központi üzenete az volt, hogy az urbanizációból származik a légkörbe jutó üvegházhatású gázok közel háromnegyede, és a városokban történik a világ energiafogyasztásának mintegy kétharmada.
A szakértő rámutatott arra, hogy 2023-ra már nyilvánvalóvá vált: a 2021-2027-es európai uniós fejlesztési időszak klímavédelmi célkitűzései, amelyeket 2019-2020-ban véglegesítettek, gyakorlatilag elavultak. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének jelentései és a főtitkár nyilatkozata szerint a jelenlegi irányvonal mellett a globális felmelegedés 2,8 fokot érne el az évszázad végére, ami katasztrofális következményekkel járna.
A kutatás során kiderült, hogy Európa kontinensen a felszíni levegőhőmérséklet körülbelül kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint a világátlag. Ez különösen aggasztó, hiszen a kontinens sűrűn lakott városi területein koncentrálódik a gazdasági tevékenység és a népesség jelentős része.
Az esettanulmányok kidolgozása során az önkormányzatokkal folytatott együttműködés több alapvető tényt világított meg. Ilyen a globális felmelegedés rendkívüli gyorsasága, a szén-dioxid emisszió meghatározó szerepe, valamint az a felismerés, hogy a klímaváltozás előrehaladása néhány évtizedes távlatban gyakorlatilag megállíthatatlan. Ez utóbbi tény nem a cselekvés feleslegességét jelenti, hanem éppen ellenkezőleg: az azonnali és hatékony intézkedések sürgető szükségességét.
A kutatás rávilágított arra is, hogy a gazdaság és a társadalom működésének dekarbonizációja önmagában nem elegendő. A települések, különösen a nagyobb városok fizikai struktúrájának átalakulása is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy 2100-ra maximum 1,5, legrosszabb esetben 2 Celsius-fok alatt maradjon a felmelegedés mértéke.
Az esettanulmányok érdekessége, hogy minden egyes városban eltérő módon, mértékben és kombinációban jelentkeznek a strukturális urbanizációs problémák. Ez azt jelenti, hogy bár a kihívások tematikája hasonló, a konkrét megoldások minden településen egyediek. A hőszigethatás, a forró napok számának növekedése, az özönvízszerű esők és a szárazodás problémái városonként különböző válaszokat igényelnek.
Az előadás hangsúlyozta, hogy a megyei jogú városok esetében vizsgálták, hogyan jelennek meg a felmelegedés okai és következményei, valamint milyen szabályozó és operatív városfejlesztési eszközöket alkalmaznak az önkormányzatok. A vizsgálat kiterjedt a 2014-2020-as időszakra, a jelenlegi fejlesztési ciklusra, és előretekintve a 2030-as évekre is.
A konferencia egyik fontos mondanivalója volt, hogy kevés az idő, és a klimatikus anomáliák egyre nagyobb területekre terjednek ki, egyre gyakrabban fordulnak elő és tartanak tovább. Az esettanulmányok bemutatása ugyanakkor mérföldkőnek számít abban a hosszú folyamatban, amely a klímavédelem és a fenntartható urbanizáció tudományos és szakmai diskurzusát új szintre emelheti.